Báling József ma 78 éves és alkotó ereje töretlen.
1928 augusztus 16-án született egy kicsi baranya megyei faluban, Fekeden. 1952 óta a Dunántúli Napló újságírója. A hetvenes évek első felében kezdett a magyarországi németség kulturális és politikai ügyeivel foglalkozni – ezt a feladatot azóta is önzetlenül, társadalmi munkában végzi. Hosszú éveken keresztül volt a Német Önkormányzatok Országos Szövetségének kulturális alelnöke. Báling József jelentős sikerekre tekinthet vissza – különösen a magyarorzsági németek népzenéjének és néptáncának ápolásának szentelte tevékenységét. Munkájáért többször kitüntették. Ma, 78 évesen is töretlen erővel tevékenykedik
Egy Báling Józseffel készített interjú:
Az én emlékeimben Báling József szigorú, következetes szerkesztő volt mindig, ezt az általa vezetett újságíró kurzusok is alátámasztották. Biztos kézzel húzta ki a szóvirágokat és a dagályos mondatokat. Sokan az ország legjobb olvasó- és tördelőszerkesztőjének tartották.
Hogyan látod ezt így utólag?Ezt két felé kell választani. Hallama Böskével, Lázár Ervinnel, Thiery Árpáddal, Berta Bulcsúval soha semmiféle sztilisztikai problémám nem volt. Ők, érdekesen írtak. A probléma akkor jelentkezett, ha valaki írónak tartotta magát. Szerintem ezt minősítse az olvasó. Néha összevesztünk a cikkíróval, de a hellyel gazdálkodni kellett. Soha egy hargosom sem volt. Az újság ne untasson, hanem informáljon és orientáljon. Hosszú anyag már ránézésre is unalmas. Célszerű egy jó sztorival kezedeni és tudatosan hasznalni a főcímet, alcímet, felcímet. De ma már sokkal több eszköz és ötlet áll rendelkezésre egy anyag feldobására.
Közismert, hogy komoly szereped volt és van a német nemzetiség életében és kultúrájának bemutatásában, szervezésében. Azt is tudják, hogy mindezt társadalmi munkában teljesen önzetlenül végzed.
Én valóban nemzetiségi munkáért soha tíz fillért nem vettem fel. Amit megtérítettek, az útiköltség, a többit szerelemből és öntudatból csináltam.
Az ember beleszületik egy társadalmi közegbe, közösségbe, és ez meghatározóan nyújt nekem valamit.Hol és mikor születtél?
1928 augusztus 16-án Fekeden. Ez egy nagyon kis falu Baranya megyében. Akkor 900 lakosa volt, jelenleg 150 körüli a lélekszám, Gyönyörű, takaros kis falu egyedi szép épületekkel. Apám Véméndről nősült át Fekedre. Az 1700-as évekig visszamenőleg egy kivétellel minden elődöm asztalos volt. Gyönyörű munkát végeztek, ma is bárkinek meg lehet mutatni, amik megmaradtak. Apám mindig büszke volt arra, hogy a fekedi templompadokat ő, az oltárt és szószéket ő és nagyapja készítette, mindent kézimunkával, kéziszerszámokkal. Volt néhány hold földünk, amit aztán édesanyámnak be kellett vinnie a TSZ-be.
Én elég jó tanuló voltam, ha elmentem játszani, apám rám szólt – tanultál már? Rögtön tudtam, mi a feladatom. Anyagi helyzetünk miatt nem tudtam Pécsett tanulni, apámat rendszeresen behívták katonának, az orosz frontot is megjárta. Szakaszából tizenhárman jöttek vissza a Don-kanyarból. A falu plébánosának jó kapcsolata volt az Isteni Ige Társaság nevű missziós renddel és beajánlott engem Kőszegre. A bencéseknél a precizitás, a pontosság, a tökéletes munkára való törekvés dominált. Ez megfogott, mindenben első szerettem lenni. 1944 őszén nem mentem vissza Kőszegre, az oroszok már Bajánál voltak, és szüleim azt akarták, hogy otthon maradjak velük. Pécsett a jezsuitáknál tudtam tovább tanulni. Kiváló nevelők, barátságos, de keményen tudatos emberek. Mgekövetelték a rendet és tartást adtak.
Ma is kötődöm hozzájuk, működik az Öregdiákok Köre, nagyon jó előadásokkal. Részt veszek az újságjuk szerkesztésében. A jezsuiták úttörő módon fölismerték, hogy az oktatás mellett egyre fontosabb a média. Létrehoztak például egy stúdiót, ahol filmeket készítenek. A jezsuiták mindig jobbra, magasabbra törekedtek. Mind a bencésekről, mind a jezsuitákról csak a legjobbakat tudom mondani, meghatározóak emberi fejlődésem során.
Érettségi után elmentem Magyaróvárra, az Agráregyetemre. Olyan jól sikerült a felvételim, hogy rögtön a kollégium elnökségébe is bekerültem. Ez '48 őszén volt. Ekkor kezdődött a Mindszenty-ügy, az osztályharcos fellépések. Kb. 5-6 évfolyamtársamat ki akarták rúgni az egyetemről. Én ellene voltam. Rendes emberek, mit tehetnek arról, hogy az apjuknak ennyi meg ennyi földjük van. Ezután én is gyorsan eltűntem az egyetemről. Visszajöttem Pécsre, egy ideig kannákat rakodtam a tejes autóra. Reggel háromkor kezdtem a munkát. Újra próbáltam bejutni az egyetemre, a Tanárképző Főiskola orosz szakára vettek fel. Akkor indult. Megtanultam oroszul. Egy ideig Beremenden tanítottam. Nősülni akartam, de ha én az asszonyt leviszem a határsávba, szüleink soha nem jöhetnek hozzánk. Ekkor egy barátommal cseréltem. Ő kássádi, neki Beremend volt a jó megoldás, én meg elmentem Véméndre tanítani. Megesküdtünk a feleségemmel. Éppen az esküvőm napján jöttek káderezni a Dunántúli Naplótól, megkérdezték, ki az a Báling, mert az újságnak olvasószerkesztőre lenne szüksége.
A korábbi gárdát lecserélték, és sok munkásfiatalt hoztak az íjságírópályára. Volt köztük néhány kiemelkedő tehetség, sokat segítettem nekik, ma is hálásak érte. Tehát jöttek káderezni, elmentek a párttitkárhoz, beszéltek apámmal is. Kérdezték, hol vagyok most? A templomban gyónnak, áldoznak. Mégis felvettek a Dunántúli Naplóhoz. Bemutatkoztam. Nem voltam elragadtatva. Egy mélységesen emberi gesztus miatt mondtam igent. Hetényi Mariska titkárnő meghívott ebédelni. Az emberi motívumok mindig fontosak voltak az életemben. 1952 óta dolgozom a Dunántúli Naplónál. Döntően olvasószerkesztő illetve főszerkesztő-helyettesi munkakörökben, jelenleg 78 éves nyugdíjasként is rendszeresen bejárok dolgozni.Korrekt, egyenes stílusával, nagy szakmai hozzáértésével lényegében mindenki tisztelte. Tudósított Komlóról, riportsorozatot készített a pécsi egyetem professzoraival, tudatosítva, hogy Pécs egyetei város. 1957-ben jelentkezett a Gödöllői Agráregyetemre, amit kitüntetéssel végzett levelező tagozaton. Ez volt az első vörös (kitüntetéses) diploma.
Az emberekkel emberi módon kell beszélni – teszi hozzá –, ez a leghatásosabb eszköz.
Hogyan kezdted el a nemzetiségi kulturális szervezői tevékenységet?
Nálam ez természetes volt. A családommal, falubeliekkel én csak tájszólásban beszéltem. Ahány falu, annyi nyelvjárás. Másképp beszélnek Erdősmecskén, Bozsókon, Ófalun stb. Most épp azt szorgalmazom, hogy minden faluban rögzítsék a helyi német nyelvjárást. Eljártam a német nemzetiségi rendezvényekre, bálokba, segítettem a szervezésben. 1984-ban a Megyei Tanács kulturális osztályáról felkértek, hogy foglalkozzak intenzíven a német nemzetiséggel. Akkor én már tíz éve részt vettem a német nemzetiség országos vezetőségének munkájában.
Mi már a 70-es évek végén elkezdtük szervezni Baranyában a falugyűléseket. Szavazással döntöttük el, ki menjen a kongresszusokra, ki kerüljön a vezetői testületekbe. Ma annyiban más a helyzet, hogy titkos a szavazás.
Létrehoztunk egy tisztességes képviseleti rendszert, és tulajdonképpen ezzel a demokrácia intézményrendszere is egyet előrébb lépett.
'92-ben létrehoztuk a Baranya Megyei Német Egyesületek Közösségét. Ma is létezik. Összességében 22 vagy 23 egyesületünk volt.
A másik alternatíva a kisebbségi önkormányzatok rendzere volt. Később én lettem a Baranyai Német Önkormányzatok Szövetségének az elnöke.
Az országos szervezetben kulturális alelnökké választottak. A mai napig ez a szívemhez szóló feladat. Létrehoztuk az Énekkarok, Zenekarok, Tánccsoportok Oszágos Tanácsát. Az énekkarok első országos találkozója Tatabányán volt, 750 ember jelenlétében a baranyai majsi asszonykórus lett az első. A baranyai Máza fúvózenekara háromszor egymás után lett az országos első. Az első alkalommal éjfél után értek haza, végigtrombitálták a falut. Az embebrek felkeltek és a házak előtt ünnepelték őket. So szép élménnyel gazdagodtam. Az országos ének-zene-tánckari találkozók most is rendszeresek. Ennek szívből örülök. Él a német nemzetiség kultúrája.
Augusztus 25-én lesz Pécsváradon a német nemezetiségi egyházi énekkarok országos találkozója, majd 26-án a mohácsi Fogadalmi Templomban egy kórusmű ősbemutatója. Lehetetlen lenne felsorolni, annyira szńes a paletta.Báling József újságírói, illetve a német kultúra szervezésében betöltött kiemelkedő szerepét folyamatosan és rendszeresen elismerték és értékelték. Közvetlen, nyílt emberi természete mindig meghatározó volt. 2005-ben elsőként nyerte el Baranya Megye Díszpolgára címet, de rendelkezik Pécs kulturális díjával is. Többször ismerték el újságírói, szerkesztői tevékenységét.